“A dúlámtól odaadó támogatást vártam a várandósság kilenc hónapja alatt. Ez alatt azt értem, hogy bármi kérdésem volt, akármikor, és akármekkora hülyeség is, felhívhattam, és ő válaszolt, vagy épp megnyugtatott, vagy épp elgondolkodtatott. Havonta egyszer személyesen is találkoztunk, de lehetett volna többször is ha igényeltem volna, és mindenről szó esett, ami a lelkemben-testemben zajlódott aktuálisan, megismerte a páromat, felkészített bennünket a szülésre, és beszélgettünk a szülővé válásról – ezek olyan dolgok, amivel egy szülésznőt, vagy egy agyonterhelt szülészt nem zaklatnék. ”

(H. E. – anya)

“A dúlám már a terhesség legelejétől segít, és olyan kérdéseket is fel lehetett tenni neki, amivel egy szülésznőt nem illik zavarni. Őt emailben is meg lehetett kérdezni, naponta többször is felhívhattam – olyan, mint egy barátnő, csak hozzáértő. Ért a terhességhez, ért a szüléshez, ért a csecsemőgondozáshoz és ért a lélekhez.”

(K.K. – anya)

“Amikor a kislányom megszületett, azt gondoltam, hogy ezt a csodát belülről átélve egyszerűen nem lehet felfogni,  hogy ő egyszer csak itt van velünk, pár perce pedig még nem volt….én ehhez, a teremtő energiához képest oly kicsiny vagyok… Akkor éreztem át először életemben a saját halandóságomat és egyben az élet legteljesebb csodáját, amihez Te is kellettél. A dúla és az anya, baba között ekkor meggyőződésem, hogy létrejön egy olyan sprilituális kötelék, ami életünk végéig elkísér, még ha soha többé nem találkozunk, ez akkor is ott van létezőként. Te akaratlanul is ezeket a sprilituális köteléket gyűjtöd, és nem hiszem, hogy ennél van nemesebb, felemelőbb hivatás.”

(Ő. H. – anya)

“A dúlámtól mindkét szülésnél maximálisan megkaptam, amit elvártam! Az elérhetőséget, a jelenlétet mindvégig, az informálást, a támogatást, a bizalmat, a jó szavakat, bíztatást, dícséretet, tanácsokat, a döntéshez az alternatívákat, a férj támogatását! És várandósság alatt is a sok infót, ami alapján másodszor már a megfelelő szülésznőt megtalálhattam…a sok tévhit eloszlatását, a baba méltó fogadásához az ötleteket…a szülés után tanácsokat a szoptatáshoz, később a mellgyulladás kezeléséhez tanácsokat, majd az altatás kialakításához javaslatokat (ez utóbbiak már nem elvárások voltak, ezeket “ráadásnak” kaptam, és nagyon hálás vagyok érte).

Úgy gondolom, hogy a dúla egyáltalán nem veszi el a szülésznő munkáját, hisz egy szülésznő teszi a dolgát, ami nem feladata dúlának, viszont a szülésznő munkája kiegészül azzal a plusszal, amit a dúla tesz hozzá, és nagy segítség abban, hogy a kismama tudatában van a dolgoknak, a fejében helyre van téve minden, nagyjából tudja, mi miért történik, a dúla által teremtett biztonságban (pl: egy zavaró műszer letakarása, kedvenc zene, illat, vagy egy masszázs, vagy egy borogatás, legyezés….) sokkal jobban haladhat a folyamat, és ezáltal kevesebb a komplikáció!

A dúla nem fog infúziót bekötni, gátat metszeni, ctg-t feltenni, vérnyomást mérni, burkot repeszteni! Viszont a szülésznő se fog a wc-n a lábaim közt térdelni, és támogatni a fájások alatt! és nem fog a férjemnek szenvicset adni, zoknit húzni a lábamra, ha fázik, vagy épp borogatást készíteni a pocakomra….

 A dúlával a kapcsolat nem úgy alakul, mint a szülésznővel! Nem a kórházban gyorsan két szülés között hadarja el a kérdéseket a válaszomra. A dúla bármikor bármivel megkereshető, én nem éreztem, hogy a szülésznőt felhívhatnám mindenféle ügyes-bajos dolgommal, annál sokkal leterheltebb volt! Abban sem voltam biztos, hogy tudná-e ki vagyok, ha telefonon bemutatkozom… Az odafigyelés pedig nagyon fontos, és ezt a dúla sokkal inkább meg tudja adni, mint egy szülésznő!”

(T.P. – anya)

“Első szülésemnél nem fogadtam szülésznőt, szerintem ez is nagyban befolyásolhatta a szülés kimenetelét. Semmilyen figyelmet nem éreztem a részéről, részükről, ráadásul váltották egymást, nekem is “váltanom” kellett, ráhangolódnom a következőre. Szerintem nagyon furcsa egy olyan csodálatos “eseménynél”, mint a szülés az embernek kifelé is figyelni, szimpatizálni, “kiharcolni” esetlegesen a szimpátiát, hogy minden simán menjen…. Nem elég a környezetet megszokni, figyelni kell a szülésznő és orvos utasításaira, jobb esetben jószándékú irányítására. Ha megfelelős az ember, sajnos túlságosan is hajlamos inkább a külvilágra figyelni, mintsem a saját “érdekeire”.

Én ilyen voltam, de egy éve (második szülésem óta) jöttem rá, félre kell tennem ezt a mentalitást…változnom kell. Ha úgy tetszik, a szülés ezúttal számomra nemcsak a babánkról szólt, hanem önmagam megismeréséről is, amit köszönhetek az első “császáros” szülésem utáni álmatlan éjszakák folyamatos agyalásainak és nem utolsó sorban Neked, aki végig kísért azon a göröngyös úton, amiben sok-sok pofon volt orvosválasztásnál és saját hibáim felismerésében is. 

 Volt másodjára fogadott szülésznőm, ráadásul neked köszönhetően szerintem az egyik legjobb szakmai tudású és legjobb ember, de úgy éreztem lelki támogatást, meghallgatást és ötleteket Tőled várhatok igazán.

Meg vagyok arról győződve, ha nincs az a sok beszélgetés, nincs a biztatás, hogy ne hagyjam belül őrlődni magam, sírjam igenis ki a fájdalmaimat, nem sikerül másodjára természetes úton szülnöm. Támogattál minden szempontból. Ha elakadtam orvosválasztásnál, ha féltem attól, hogy a hegrepedés esélye miatt nagyon sokat kockáztatok, ha olyan butaságon agyaltam a hipermarket közepén , milyen hálóinget vigyek be a kórházba (megint csak megfelelés), ráéreztél, hívtál….már majdnem bepakoltam egy kötelezően kiválasztott darabot, “helyre tettél”, nehogy ezzel foglalkozzak, vigyem a saját kedvenc pólomat. Milyen igazad lett, tényleg jól éreztem magam benne és jól éreztem magam azok között az otthoni tárgyak között, amiket javasoltál bevinni, azóta is látom nap mint nap azt a kedvenc nyakláncomat, ami szintén rajtam volt. Azóta is sokszor hallgatjuk azt a zenei válogatást, ami végig szólt a szülőszobán. Erre talán nem is gondolnak az orvosok, milyen fontos egy nőnek utólag is visszaidézni a szülést, erre nagyon alkalmas egy-egy tárgy, a zene…. , sőt olyan fényképek, amiket egy szülésznő nem biztos, hogy megörökít, amikor a kitolásnál éppen fogja két kezével a baba buksiját (juj, mennyire köszönöm Neked azt a képet:-)

Annyi mindent javasoltál és csináltál, amit nem biztos, hogy a fogadott szülésznő elmondott, megtett volna… Hiszem, hogy ezek mind hozzásegítettek a békés szüléshez.”

 A szimpátia nagyon fontos, amit könnyen megkap az ember, ha olyan dúlát talál, aki pozitívan áll az emberekhez (“Minden nőt, aki hozzám fordul, nagyon megszeretek.” – bocsánat, ha nem pontosan idézlek, Emőke). Lehettem ezek szerint akár nem megnyerő első látásra, mégis a teljes elfogadást éreztem első pillanattól. Emiatt könnyen megnyíltam és ennek köszönhetően a bizalom már magától ki is alakult. Ha meghallgatnak és minden kérdésemre a szülésig választ adnak, a dúla olyan lehet a szülőszobán, mintha a legjobb barátnő fogadná mosolyogva az ajtóban.

Velem ez történt, sosem felejtem el, amikor beértünk a férjemmel a szülőszobára, a szülésznőm és Te is mosolyogva fogadtatok,  és én máris boldogan léptem át a küszöböt.”

(M. G. – anya)

“Mi a terhesség vége felé kapcsolódtunk össze veled. Nekem igazából előtte nem fordult meg a fejemben, hogy dúlát fogadjunk, de amikor láttam, hogy a páromban mennyi kérdés, mennyi izgalom van, akkor egyértelművé vált, hogy szeretném, ha te is ott lennél mellettünk szüléskor.

És lám milyen jó, hogy így alakult! A hosszúra elhúzódott vajúdás és a hirtelen komoly műtétté vált szülést nem tudom, hogy bírtuk volna nélküled. A férjemnek nyugtatás volt, hogy ott vagy, és kimehet levegőzni, szusszanni bármikor, hogy tudsz válaszolni a hirtelen jött kérdésekre, hogy  mi miért történik vajon. És segíteni tudtad, amikor az első pillanatokat-órát a pici vele töltötte, míg én a műtőben voltam.

Nekem is jó volt, hogy ott vagy, teljesen ki tudtam kapcsolni, nem zökkentett ki semmi a nyugodtságból, még a fájdalom sem.”

(Cs. T. – anya)

“A dúla, azaz Te, számomra azt a fajta lelki támogatást nyújtottad, amire az első gyermekét váró tudatlan kismamának szüksége van az első hónapoktól egészen a szülésig. Rengeteg kérdés felmerül ilyenkor a kismamákban, rengeteg félelem és aggodalom is a folyamattal (terhesség) és a szüléssel kapcsolatban, ami teljesen elbizonytalanítja az egyébként magabiztos nőket is. Sajnos dúla hiányában az internet az, amire leginkább támaszkodnak a kismamák, mert ugye minden kérdéssel a nőgyógyászt és a szülésznőt sem lehet terhelni, mert rajtunk kívül még rengeteg más dolguk is van. Az internet viszont nagyon sok mindenben nem segít, nem ad választ mindenre, nem úgy adja a választ, hogy az személyre szabott legyen, sokszor nagyon bonyolult szövegekkel írja le, amit a személyes találkozók alkalmával mi meg tudtunk könnyedén beszélni.

Részemről az a tudat, hogy Téged bármikor hívhattalak vagy írhattam Neked a terhesség alatt, még ha apróságokról is volt szó, nyugalommal töltött el. Ha nem lettél volna, valószínűleg nem mertem volna megkérdezni senkitől sem, és elveszettnek éreztem volna magam. Az, hogy átbeszéltük előre, hogy a szülés alatt milyen folyamatok vannak és, hogy mi az a “viselkedés” , ami a szülés alatt természetes, plusz még a jelenléted, sokkal könnyebbé tették számomra a szülés folyamatát. Az, hogy amikor láttad, hogy kicsit megrekedtünk, javasoltál egy változtatást, az én esetemben, a kádat, újra meglendítette a szülés előrehaladását. Ez a törődés, plusz az, hogy a férjem sem érezte magát tehetetlennek, mert mondtad neki, hogy mit csináljon, nagyon nagy segítség volt. Annak ellenére, hogy volt szülésznőm, sajnos ő nem sokat tudott bent lenni a vajúdás alatt, de nem is volt rá szükség, mert Te már átéltél pár szülést és nekem megnyugtató volt, hogy biztosan felismerted volna ha rohanni kellett volna érte.

 Ezen kívül nekem nagyon jó érzés volt, hogy amint bementünk a kórházba, végig ott voltál mellettem, még akkor is, amikor a férjem nem jöhetett be velünk az első pillanatokban. A szülés után pedig, amíg engem elláttak, nagyon örültem, hogy a Te kezedben lehetett a kislányunk, nem pedig egy idegenében.

Az is nagyon fontos volt, hogy a vajúdás beindulásakor beszéltünk telefonon és mindig el tudtam mondani mit érzek, milyen hosszúak a fájások és mennyi ideig tartanak. Ha akkor nem lett volna kihez fordulnom, akkor valószínűleg bementünk volna már reggel a kórházba, holott a szülés csak éjjel indult meg. Ki tudja mennyi időt kellett volna a kórházban lennem, mire rendesen beindul a folyamat egy idegen helyen… Így meg, még volt időm szépen nyugodtan letusolni, hajat mosni, az utolsó dolgainkat is bepakolni és abszolút nem izgultam, csak vártam, hogy erősödjenek és sűrűsödjenek a fájások. Ennek köszönhetően a kórházba érkezés már nem lasított le semmit, szerencsére, szinte azonnal kaptunk is szülőszobát.

Azt a fajta lelki támaszt és nyugalmat kaptam tőled, amitől sokkal könnyebb lett a szülés folyamata, sokkal könnyebb volt az “elengedés”, nem feszengtem, csak a feladatra koncentráltam. Úgy éreztem magam, mint egy háborítatlan burokban, amit Te és a férjem őriztek.”

(D. V. – anya)

“Nekem ott sem voltál a szülésemkor, mert csak a felkészülésben kértük a segítségedet, mégis szorosan összekapcsolódsz a szívemben a fiam születésével… :)

Látod én orvos vagyok, nem éreztem magam tudatlannak, sok szülésen vettem részt korábban. Mégis sokat jelentettél, pedig fogadott szülésznőm is volt. Vele nem sokat találkoztam. Megbeszéltük, hogy mit szeretnék a szüléskor, megmutatta az osztályt, de lehetetlen lett volna lelki felkészítésről beszélni. Veled bármit, bármikor megbeszélhettem. És a férjem is.”

(B. B. – anya)

“Második gyermekem születéséhez nemcsak szülésznőt választottam, hanem dúlát is. Fontos volt számomra, hogy ismerjem azt az orvost és szülésznőt, akik a szülésemet kísérik, mert nem akartam a szülőszobán idegen arcokat magam körül. Gátvédelemben szerettem volna szülni, ez volt a legfontosabb dolog, amit a szülésznőtől vártam. Mellette  azonban szükségem volt valakire, aki nem tagja az egészségügyi személyzetnek, hanem “civil” – mint én, mégis érti és érzi azt, amin átmegyek vajúdás közben. Lehet akármilyen jó egy szülésznő, ő is a kórházi személyzet része, és bizonyos fokú kiszolgáltatottság érzésem volt vele is.

Nem volt tehát kérdés számomra, hogy dúlát fogok választani. Utóbb kiderült, ez azért is jó ötlet volt, mert a páromat is támogatni tudta abban, hogy ő hogyan segíthet nekem. Mindenkinek megvolt a maga szerepe a szülésem körül, a szülésznő CTG-zett, vizsgált, ha kellett segített, miközben a dúla masszírozott, borogatott, bíztatott. Néha, csak egy pillanatra megérintette a vállamat – de ez az érintés mindig a legjobbkor jött.

A dúlai figyelem és törődés egy nehezen megfogalmazható gondoskodás, sokszor csak egy apró mozdulat, egy-egy szó, mondat, ami azonban a szülőszobán hatalmas erőt tud adni.  A következő szülésemet is dúlás kíséréssel tervezem, és remélem, hogy olyan háborítatlan és szép élmény lesz mint a második.”

(N. Zs. – anya)

“Amikor a kislányommal várandós lettem, a teljes tudatlanságból indultam utánanézni, milyen is lesz az a kilenc hónap, és maga a szülés. Szépen fokozatosan kialakult bennem a kép, milyen is egy természetes lefolyású szülés, és szerettem volna én is így megélni. Tudtam, éreztem, ez egyedül a párommal nem fog menni, mindenképp szükséges a dúla segítsége a kórházi körülmények között. Emőke, nagyon boldog vagyok, hogy te voltál ott velünk!

A kórházválasztásnál az volt az első szempont, hogy engedjék be a szülőszobába az apuka mellett a dúlát is. Egyszerre, és nem felváltva! Eztán kerestem olyan orvost, aki szintén örül a dúla jelenlétének, mert tudja, hogy így neki is könnyebb dolga lesz. Szerintem a szülésznő is fontos, hiszen fizikai szinten ő felügyeli a szülés folyamatát. De ő nem lehet jelen végig, hiszen más feladatai is vannak, illetve vele más minőségű a kapcsolat. Bármilyen kedves és figyelmes is, vele nem alakulhat ki mély lelki, bizalmi kapcsolat az utolsó hetek néhány ctg vizsgálati ideje alatt. A dúla viszont már a várandósság idején teljes figyelmével a kismama felé fordul, neki bármilyen kérdést fel lehet tenni, olyat is, amit  lehet senki mástól nem tudna, vagy nem merne az anya megkérdezni. Így kialakul egy mély bizalmi kapcsolat, és a szülés idejére már teljes biztonságban érezheti magát az anyuka, sőt az apuka is.”

(S. Gy. – anya)

http://csaladhalo.hu/blog/dulaval-szulni-apaszemmel

(A. T. – apa)