Nézegetem, javítgatom, tesztelgetem ezt az új honlapot. Biztosan van még mit tökéletesítenem rajta, számomra mégis nagy öröm kinyitni az oldalt, mert belépéskor azoknak a kisbabáknak a képei köszöntenek, akiknek ott lehettem a születésüknél.

Mosolyogva nézegetem, ahogy váltakozva előbukkannak, és közben megelevenednek az emlékeim.

Sokukat én segíthettem először a mamájuk mellére, én takargathattam be őket megszületésük után egy puha törülközőbe. Vannak, akik szép komótosan és vannak olyanok, akik viharos sebességgel érkeztek. Egyesek a világot harsány kiáltásokkal köszöntötték, mások csak csendesen szuszogva pihentek az anyukájuk mellkasán, de minden baba születésénél újra és újra rácsodálkozok a tökéletességükre és a természet csodájára. Megtisztelő élmény, hogy a szüleik kérésére néhányuk köldökzsinórját én vághattam el, és hogy a karomban tarthattam őket.

Mindegyikük születésére jól emlékszem, hiszen felejthetetlen órák azok, amelyeket a vajúdás kezdetétől az új család egymásra találásáig a szülőkkel tölthetek. Együtt örülök, könnyezek velük amikor a kisbabájuk a világra érkezik és izgulok azért, hogy kellő tisztelet és odafordulás övezze őket ezekben a pillanatokban mások által is.

Szüleik bizalmának köszönhetően tudhatom, hogyan várták őket, láthatom, hová érkeznek és gyakran később is nyomon követhetem a fejlődésük szakaszait, például hogy ki milyen tempóban szopizik, hogyan és mennyit alszik, mikor bukkant ki az első fogacskája, hogy ízlett neki az első kanál gyümölcspüré, el tudta-e fújni a szülinapi tortáján a gyertyáját és egyre gyakrabban azt is, mit szólt a kistestvére érkezéséhez.

A képeken még valamennyien kicsi babák, de a valóságban már vannak köztük nagy óvodások, sőt iskolások is.

Szerettel gondolok valamennyiükre.